Zerus Char

Zerus Char, egy Daxarnak nevezett ferális világon született.
A bolygó rendkívül érdekes felépítésű: egy hatalmas belélegezhető légkörből felépülő gázbolygónak tekinthető, közepén egy maggal, ami folyamatosan rendkívül erős elektromágneses áramlatokat bocsát ki magából, és ami számtalan speciális fémből álló maggal rendelkező platformot tart a magasban a bolygó magja körül keringve, attól sokezer km távolságra. Ezen a bolygón korábban egy gyönyörű emberi civilizáció élt, azonban, mire rájöttek a speciális fém (a lunoferrin) szerepére a platform rendszer fenntartásában, a legtöbb platformból olyan mértékben kitermelték a lunoferrint, hogy ezen szigetek fokozatosan belehullottak a magba. Mára az eredeti 100 000 platformból kb. 4000 maradt.
A civilizáció rohamosan sorvadt, az erőforrások megcsappantak, a nép egyfajta techno-barbarizmusba süllyedt. Még használnak bizonyos ősi technikai eszközöket, mint repülőgépeket, azonban az előállításukhoz szükséges tudás az enyészeté lett. Ennek megfelelően a népesség apróbb klánokra esett szét amelyek komolyan küzdöttek egymással a maradék kevés erőforrásért. Mivel a fémeknek olyan óriási jelentőségük volt a puszta fennmaradásban (szó szerint) ezért nagyon keveset termeltek ki és használtak fel. A légi összecsapások szigorúan tiltottak voltak. Általában szénszálas eszközökkel próbáltak mindent megoldani, ami azonban sok esetben (pl. a fegyverek esetében) nem minősült olyan hatékonynak, mint a fémtárgyak. Ugyan a platformok viszonylagosan védettek voltak, lakók így is jelentős elektromágneses sugárzásnak voltak kitéve, ami a fokozott pszí fenotípusú mutációt eredményezett. A psykerek viszonylagos tiszteletnek örvendtek, mert a harcokban komoly harci potenciált jelentették illetve a magasabb rangúak még az időjárást is tudták korlátozottan irányítani, amivel minimalizálni lehetett pl. az esők általi vízveszteséget.
Ezen a bolygón született az egyik magas rangú psyker negyedik fiaként Zerus. Mivel megbecsült családba született, ráadásul maga is psyker affinitást mutatott ezért komolyak voltak vele szemben az elvárások, ugyanis azt remélték, hogy a testvéreivel együtt apjuk pozícióját vehetik át, amikor eljön az idő. Ennek megfelelően korán elkezdték a kiképzését. Hosszú meditációk, közelharci képzések, próbák kísérték életét, amelyek koncentráló készségét, és mentális stabilitását tették próbára. 14 korában meghalt az apja, ami komoly hatalmi válságot okozott. Legidősebb bátyja átvette volna az irányítást, azonban kihasználva a tapasztalatlanságát, a szomszédos klán rajtaütésszerű támadást intézett. Sokan meghaltak, Zerus csak leleményességének és helyismeretének köszönhetően tudott megmenekülni. Ekkor Zerus pár menekülttel bújdosni kényszerült.
A relatív nyugalom időszakában nagy robajt hallott. Hatalmas zöldre festett harci repülőgépek zuhant alá. Mikor a platform fölé ért, megnyugodott a röptük, azonban az instabilitásuk végig megmaradt. Végül sikerült épségben leszállniuk és hatalmas zöld páncélú harcosok léptek ki belőlük. Azon tanakodtak, hogy mitől lettek a repülők irányíthatatlanok, majd észrevették a rejtőzködő daxariakat és felszólították, hogy jöjjenek elő. Zerus és társai előjöttek és elmondták, hogy hol vannak, mi történt velük, majd a velük lévő egyik klánvezér egyezséget ajánlott: segítenek a harcosok visszaszerezni a területeket, cserébe megmutatnak egy területet ahol a már többezer éves letűnt technológiájú obeliszkek viszonylagos mágneses nyugalmat teremtenek, ahol elhagyhatják a bolygót. A harcosok akik Dark Angels-ként mutatkoztak be, elfogadták az alkut megtoldva azzal, hogy újoncokat szedhetnek a nemrégen esett veszteségeik pótlására és a daxariak elfogadják a Császár fennhatóságát.
Az ezt követő összecsapás rövid volt és végtelenül meggyőző, az űrgárdisták (a daxariak őszinte bámulatára) fel sem véve a nehézségeket, probléma nélkül verték le az ellenállást. Az űrgárdisták a daxariak által mutatott helyen különösebb probléma nélkül hagyták el Daxart, magukkal víve kb. 200 aspiránst a teljes populációból, köztük Zerust is.
Eztán jöttek a próbatételek: Zerust először egy közeli dzsungelvilágra Ergomiára dobták le, ahol kiadták neki, hogy mindössze egy kést kapva segítségül jusson el a 600 km-rel arrébb lévő hegycsúcs tetejére. Az út nehéz volt, mocsarak, folyók áthatolhatatlan aljnövényzet, vérszomjas ragadozók szegélyezték az útját, amelyeken csellel vagy kitartással jutott át, mentálisan és fizikailag rettenetesen kimerítve. Mikor fázva és vacogva felért az 5000m magas hegy tetejére, őt (és másokat, akik szintén azon a bolygón voltak kénytelen próbát tenni) egy Apothecary és egy Librarian várta. A komolyabban sérülteket az Apothecary kezelte, majd mindenkit a Librarian tett próbára. Az őrülettel, félelemmel és kiszolgáltatottsággal szembeni toleranciájukat tesztelte vízióival (szörnyek, fádalom, bénultság és érzéknélküliség víziói). Zerus fogcsikorgatva, minden akaraterejét megfeszítve ellenállt, megőrizte nyugalmát, noha a hideg ellenére fürdött a verejtékében. Végül az utolsó próba keretében a megmaradottak egy véres összecsapásban mérkőztek meg, majd 50-ből 15-n maradtak Zerussal együtt. A sikeres és végtelenül kimerült aspiránsokat felrakták a repülőre és elvitték a Rock-ra.
Itt megkezdődött az igazi hamisítatlan űrgárdista képzés, amit Zerus számára az is tetézett, hogy az alapkiképzésen kívűl még a Librarium is gyötörte saját gyakorlataival. Implantációk, erőnléti, testtudatossági, fegyvertelen, közelharci és távolsági harc gyakorlatok váltakoztak, taktikai, túlélő, alapvető élettani és mechanikai ismeretanyagok tanulásával, hypnotizációs és a Librarium részéről meditációs és koncentrációs gyakorlatokkal. Képzés közben is számtalan teszt ellenőrizte koncentrációs képességüket, reakcióidejüket, gondolkodásukat, precizitásukat, osztott figyelemre való képességüket, gyakorlati érzéküket, és természtesen harci képességeiket. De mindközül a Librarium ismeretanyagát volt a legnehezebb megtanulni. Zerusnak már volt gyakorlata a psyker alkalmazások terén, de most kénytelen volt észrevenni azt, hogy messze nem tökéletesek, néhol még alapvető hibák is vannak. Az a fajta összpontosítás, érzetek és gondolatok villámgyors és pontos felidézése, amit a Librarium követelt, embertelen volt. Ráadásul hiába kellett volna a gondolatait lecsendesítenie és kristálytiszta rendbe tennie, az új és új ismeretek mindig felkavarták és a dolog már-már reménytelennek látszott. Zerus közel volt ahhoz, hogy elbukja a képzést.
Egyszer a rendkívül kevés szünet egyikében megállt és elmerengett. Felidézte magában az ismereteit az óriási Birodalomról és a rendkívűl csekély űrgárdistáról. Tudta, hogy sokan elbuknak az űrgárdistaság felé vezető úton és tudta, hogy azon a kevesen, akiknek sikerül, milyen rengeteg múlik. Ha ő nem képes teljesíteni a követelményeket, ki fogja? Ez az űrgárdista lényege: mindent túlélni, mindenben jobbnak lenni, még azt is meg abban is, amit, és amiben nem lehet. Aztán a Császár örök agóniájára gondolt és látta az összetéveszthetetlen párhuzamot kettejük közt: a Császárt hagyná cserben, ha összeesne!
Zerus megacélozta akaratát. Túlélte és teljesítette a kiképzést. Scout-ként először egy közeli hive lázadó frakciója ellen rendelték. Maga a küldetés nem volt valami emlékezetes azon túl, hogy ez volt az első bevetése. Kiváló minősítéssel teljesítette, és immár hivatalosan is befogadták a csatatestvérek közé.
Ezután körülbelül 40 küldetésben vett részt 5 kampány során, mint Librarian. Ezek során részt vett Golgota bolygó lázadásának leverésében. Harcolt génorzókkal (egy általa megölt génorzó csontjából csinálta force-kardja markolatát). Space Wolfokkal közös expedícióban állították meg az ork Waaagh! előrenyomulást a szektorban (a hadjárat elején került sor a rituális párbajra ahol 3 körben puszta kézzel megküzdött a Space Wolf Veermerrel, akit sikerült is legyőzni). Káosz-eretnekekkel viaskodott Derega patkányürülékkel bűzös utcáin és sikerrel megállította Nurgle-démonok idézését. Részt vett Mortor bolygó skrígektől való megtisztításában és jelentős tech-relikviáik megszerzésében mint Deathwatch tag (ez nem része az előtörténetnek, amennyiben a KM ezt még le akarja mesélni).
Zerus Char egy visszafogott sztoikus könyvtáros, aki bármikor feláldozna életét a Birodalomért, a Császárért és a káptalanért. Nagy akaraterejű és komoly éleslátása van (meglátjuk, hogy ki tudom-e játszani). Élete legkiválóbb döntésének tekinti azt, amikor vállalta az űrgárdista-létet, mely olyan szinten bontakoztatta ki a képességeit és tágította ki a világlátását amiről nem is álmodhatott korábban.
Nagyon jól átérzi azt, hogy a határaink átlépése nagy nehézséggel és sok munkával jár, és ugyanúgy tudja, hogy minden hatalom rendkívűl komoly felelősség.
Egyetlen apró gyengesége, hogy a légi és űrharcokkal szemben mindig egy kis ellenérzéssel viseltet, daxari múltjából adódóan.