Thaddeus Jelentései
I:
Inkvizítori jelentés
Iktatószám: 411/673/22/9834
Dátum: [automatikusan kitöltve]
Jogosultsági szint: 7YR884.35.45
Küldetésünk során a Kaspar Ház körül kialakult különös pletykáknak kellett utánajárnunk, melyek Mercia Callidia, az Adepta Sororitas Kulcs Rendjének Beavatottja és az Inkvizíció ügynöke közvetítésével jutottak el hozzánk. Noha távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a Szent Rendek működésének realitásait, de a fent említett hölgy a küldetés során oly mértékű inkompetenciáról tett tanúbizonyságot (ld. alább), továbbá az általa szolgáltatott nyomok oly mértékben nélkülözték a konkrétumokat, hogy nem tartom feltétlenül mérvadónak a jövőben az általa biztosított információkat. (Noha ebben az esetben valóban igaza volt.)
Megérkezésünkkor az összekötőnk fogadott bennünket, és közölte, hogy „baljós előjelek” és „sötét pletykák” keringenek, de nem bocsátkozott konkrétumokba, mely (véleményem szerint) csak akkor számíthat oknak a Szent Inkvizíció hatalmának mozgósítására, ha egyéb tényezők (szokatlan pszí-aktivitás; korábbi, a jelen helyzettel összefüggésbe hozható eretnek cselekedetek, stb.) azt indokolják. Callidia ügynök a pletykák forrásaként a háremet jelölte meg. A prostituáltak kihallgatása során eretnekségnek minősülő tendenciák nyomát nem találtuk.
Mivel fedőtörténetünk szerint a Field nyomozóiroda nyomozóiként érkeztünk a közelmúltban elkövetett gyilkosság (melléklet csatolva: nyomozási jegyzőkönyv [Field Nyomozóiroda]) ügyében, úgy döntöttünk, ezen a szálon indulunk el. Nyomozásunk első számú gyanúsítottjává kisvártatva Kaltos Kaspar lépett elő. Az ő kapcsolati hálójának felderítése során bukkantunk rá Quintillára (zenész), akitől egy, (Wolf Trantor Kaspar [adatlap mellékelve] tanúsága szerint) a hiperűrből származó lenyomattal bíró zenedobozt koboztunk el. A doboz által lejátszott zenén állítólag a lenyomat még erősebben észlelhető. (Pszí-adottságokkal nem rendelkező személyként ezt sem igazolni, sem cáfolni nem áll módomban; Wolf Trantor úr szakvéleményét, tekintettel a Birodalmi Gárda kötelékében szerzett érdemeire, megbízható információként fogadtam el. A továbbiakban a pszí-képességek tárgykörébe tartozó kérdések tekintetében az ő megállapításait tényként közlöm.) Kaltos és baráti köre emellett erősen kultikus sugalmazású „tökéletességkeresésbe” is belebonyolódtak, amit csak még gyanúsabbá tett körük egyik tagja (Novia, festő), aki állítása szerint rendszeres látomásokban részesült.
Eközben a gyanúsított felfigyelhetett ténykedésünkre, ugyanis a gyártósor felügyelője is gyilkosság áldozatává vált. Ez szorosan nem kapcsolódott az ügyünkhöz, az ezt követő incidens viszont annál inkább: a család egyik tagja két testőrével együtt az egyik kohó környékén tartózkodó összes munkást lánckarddal lemészárolta, miközben „Vért a Vér Istenének!” kiáltásokat hallatott. Természetesen az eretneket a helyszínen megérdemelt büntetésében részesítettük.
A korábbi, Callidia ügynökkel kapcsolatos fenntartásaimat tovább erősítette reakciója, mikor jelentettük számára a korább ismertetett híreket: „Ezek borzalmas hírek! Azonnal nyomozzanak ki mindent!”
Ezt követően a néhai eretnek szobáját vizsgáltuk át, ahol személyes naplóját találtuk meg, melynek másolatát korábban már elküldtem Callidia ügynök révén. A benne foglaltak magukért beszélnek, ugyanakkor két fontos pontot ki kell emelnem: egyrészt, ha hinni lehet az információknak, a közismert birodalmi hős, Josef Kaspar megítélése erősen más megvilágításba kerül, melynek a Ház sorsára is kihatással kell lennie. Félve jegyzem meg – hisz magam is tudom, hogy az eretnekséget már csírájában el kell fojtani, és hogy fertőzött tőről egészséges hajtás ritkán hasad -, de a Háznál tett látogatásom során – az említett kis csoporton kívül, mely izolált esetnek tűnik – nem találkoztam egyéb, eretnekségre utaló jelekkel, mi több, Wolfe úr a későbbiekben személyesen bizonyította császárhűségét. Figyelemre méltó ugyanakkor az igyekezet, mellyel a család elleplezni igyekezett ezt a kellemetlen információt – úgy vélem, a későbbi inkvizíciós nyomozások során a Ház tagjai potenciálisan jóval közreműködőbbek lehetnek, ha egyértelmű bizonyítékok napvilágra hozatalát lebegteti meg előttük egy ügynök (pl. ha egy másik Ház ellen szükséges néhány tanúvallomás). A bizonyítékok keresésével egy – Callidia ügynök által ajánlott – adeptust bíztam meg, aki a család magánkönyvtárában kétségkívül számos érdekes anyagra bukkanhatott. Hogy nagytiszteletű Uram mit tesz velük, azt az ön tisztánlátására bízom, mely kétségkívül meghaladja az enyémet.
A második, és jóval sürgetőbb kérdés, hogy az eretnek mily módon kerülhetett kapcsolatba a Rontó Hatalmakkal, mellyel a későbbiekben összekötötte magát? Amennyiben ilyen szentségtörő szövegeket is tartalmaz a családi könyvtár, úgy vélem, jó okunk van mélyebben fészkelő eretnekséget gyanítani – ha pedig más forrása volt, annak kiderítése akár egy újabb nyomozást is megér… melynek végén természetesen a tilalmas tudást ki kell purgálni az elmékből és adattárakból egyaránt.
Mivel a későbbi vizsgálódás megállapította, hogy a zenedobozra került befolyás akkor került rá, mikor nála volt, Noviát behatóbb kikérdezésnek vetettük alá, melynek során különös, démoni befolyásról árulkodó tapasztalatairól számolt be. Ezek alapján folyamatos megfigyelés alá helyeztük az egész csapatot.
A következő napon Kaltos személyesen a lakosztályába invitált bennünket. Ide felfegyverzetten mentünk, továbbá folyamatos vox-kapcsolatban álltunk Wolf Trantor úrral. Kaltos megpróbált meggyilkolni minket, de sikerült testőreivel végeznünk, őt magát pedig élve elfognunk. A komolyabb problémát a társaság új tagja, egy bizonyos Walperga jelentette. Róla kiderült, hogy valójában egy alakváltásra képes démon, aki megbabonázta a csoport többi tagját, de állítása szerint még nem ölte meg őket, mert „szüksége volt rájuk a tökéletes tervhez”. Mivel a küzdelem kilátástalannak tűnt, úgy döntöttünk, ha már a Császár szolgálatában kell meghalnunk, hiúsítsuk meg az immatériumi förtelem tervét, így megöltük a démonidézőket – ezzel sajnálatos módon megfosztottuk magunkat utólagos vallomásaiktól, de úgy vélem, a helyzetben a Császár bármely más szolgálója hasonlóképp döntött volna.
Életünket csupán Wolf Trantor Kaspar időbeni közbeavatkozása mentette meg, aki felbukkanásakor azonnal visszaűzte a hiperűr szörnyetegét oda, ahonnan jött.
A korábban ismertetett okok miatt azonban a vallomások utólagos felvétele hiányos, így csak hármukét (Kaltosét, továbbá két életben maradt háremtagét- kihallgatási jegyzőkönyvek mellékelve) tudtuk meghallgatni. Ezekből számunkra nem világos, egész pontosan hogyan is sikerült a démont a mi világunkra rángatni, de talán Méltóságod számára több jelentést hordoznak.
Sajnálom, hogy ilyen negatív felhanggal kell zárnom jelentésemet, de nem mehetek el Callidia ügynök utolsó balfogása mellett. Miután kis híján biztosan sikerült meggyőznöm a Ház kihallgatást végző tagjait, hogy ha a folyamat során nem is lehetek jelen, de a kihallgatási jegyzőkönyvet utólag megkapjuk (mely megállapodást ha nem is tartottak volna be, úgy vélem, ilyen irányú szakterülettel rendelkező Akolitus társaim számára nem okozott volna különösebb gondot a megszerzése), Callidia felfedte identitásunkat, mint az Inkvizíció ügynökeiét. Ami nem csupán azért kellemetlen, mert soha többé nem nyomozhatunk fedetten az adott Háznál (esetleg azoknál, akiknek továbbadják – bár relatíve kevesen dicsekednek azzal, hogy az Inkvizíció náluk járt), de az ő kapcsolatai is minimum megkérdőjeleződnek, hiszen ő ajánlott minket – így informátorként az Inkvizíció a jövőben ennél a Háznál valószínűleg nem veszi hasznát.
Ezennel zárom jelentésemet.
Legnagyobb tisztelettel,
Thaddeus
II:
Inkvizítori jelentés
Iktatószám: 411/673/22/9867
Dátum: automatikusan kitöltve
Jogosultsági szint: 7YR884.35.45
Kevéssel előző missziónkat követően új esélyt kaptunk a Császár szolgálatára. Feladatom kettős volt: először a fő objektívát ismertetem.
Elsődleges: Akolitus társam, Max Stark feltételezhetőleg áruló mesterének (Zent Kroo – adatlap információhiány miatt egyelőre nem mellékelve) nyomára akadni. Ebben segítségünkre volt összekötőnk, Gaius Cain egy meg nem nevezett informátora, akinek révén tudomásunkra jutott, hogy kevéssel eligazításunkat megelőzően Tarsus Hive egyik dokkjában észleltek egy hajót, melynek azonosítója megegyezett nevezett tech-eretnek járművével.
A helyszínre érkezve Stark azonban tájékoztatott minket, hogy a hajó semmiképp sem lehet mesteréé. Ezt részletes indoklással alátámasztva összekötőnknek is említette; jómagam azonban elvesztem a technikai részletek között. Természetesen mielőtt az információt Cain ügynök tudomására hoztuk volna, utánanéztünk a hajó birtokosának. Ezt követően felkerestük az illetőt (Zariel Metris, szektorközi kereskedő – adatlap mellékelve). Kihallgatása során fény derült rá, hogy Malfin találkozott Zent Krooval, aki módosította hajójuk akkortájt erősen karbantartásra szoruló elemeit, köztük az azonosító leadásáért felelős készüléket is; továbbá használta a hajó kommunikátorát is, és rendelkezésükre bocsátotta egy tanítványát, bizonyos Zarkovot ( adatlap mellékelve), további karbantartási munkálatok elvégzése céljából.
Információinkat megosztottuk összekötőnkkel, majd kérvényeztünk tőle kikötői hatósági azonosítókat, hogy átvizsgálhassuk a hajót. Nevezett azonosítókat példaértékű gyorsasággal rendelkezésünkre bocsátotta.
A hajó fedélzeti számítógépéből sikerült megtudnunk, hogy a vonatkozó időintervallumban Kroo feltételezhetően (ebben tech-használatra kiképzett társaim véleménye eltért, bár Stark utólag elfogadta a magát csak “Hack”-ként emlegető személy ítéletét) Fenksworlddel létesített kapcsolatot. Az üzenet tartalmára vonatkozó információk birtokába nem jutottunk.
Ezt követően Zarkov nyomába eredtünk. A helyi Mechanicus-bázison megtudtuk, hogy bár bejelentkezett, de később nem látogatta meg a központot, még az erre kijelölt időpontban sem. Stark ezt követően utánanézett a helyi adattárakban célpontunkkal kapcsolatos információknak (a mellékelt adatlap tartalmának túlnyomó része az Adeptus Mechanicus Tarsus Hive-béli XKGV982-3NB563Y azonosítójú adattárából származik). Egyes biztonsági protokollok… khmm… “szelektív felülbírálását” követően tudomásunkra hozta, hogy nem sokkal megérkezését és bejelentkezését követően célpontunk egy üzenetet adott le, melyben értesíti a helyi központot, hogy bandatagok hátráltatják, és emiatt nem fog beérkezni a megadott időpontban. Az üzenetben a banda színei és jellegzetes szimbóluma is azonosításra került.
Ezt követően a helyi Arbites-bázis adattárában utánanéztünk a nevezett bandának, majd a megszerzett információk alapján felderítettük az általuk kontrollált területet. A helyszínen összeszedett információk alapján kiderítettük, hogy Zarkov feltehetőleg egy raktárban van fogvatartva; emellett információkat szereztünk a banda taglétszámáról is. A megszerzett adatok alapján arra jutottunk, hogy az ellenállás mértéke, és a megközelítendő célpont taktikai elhelyezkedése okán a frontális támadás erősen ellenjavallott: annak kockázata, hogy jelentős veszteségeket szenvedünk, a vállalható értéktartományon belül mozgott, viszont a túsz túlélési esélyei igen alacsonyak voltak.
Ebből fakadóan némi segítséghez fordultunk: jómagam a helyi Arbites-székhelynél jelentettem, hogy nyomozásaim közepette feltűnt, hogy a nevezett banda egy ilyen magas rangú tússzal rendelkezik; eközben Stark a “véletlenül arra járó szemtanú” szerepét alakító Hacket prezentálta elöljáróinak. A két Adepta együttműködése meglehetős gyorsasággal bocsátott rendelkezésünkre egy kisebb arbitrátor-különítményt, mellyel meglehetősen gyorsan és hatékonyan sikerült megoldani a helyzetet ( vonatkozó Arbites-jegyzőkönyv mellékelve).
A helyszínen elfogottak között volt található egy kék bőrű, háromujjú, orr nélküli létforma is, melyről eleinte azt feltéteztük, hogy mutáns, de a későbbiekben összekötőnk felvilágosított róla, hogy egy Tauról van szó. Úgy tűnik, cselekedeteink egy épp felemelkedőben lévő xenoimádó kultuszt tapostak el csírájában, a Császár nagyobb dicsőségére. (Megjegyzés: a nevezett egyedet, amint fény derült valódi természetére, a legközelebbi Inkvizítori bázishoz szállítottuk, ahol a hóhérsebészek nekiláttak a kikérdezésének. Kihallgatási jegyzőkönyv mellékelve.)
Zarkov, mint arra a kikérdezése során fény derült, nem tudott semmit; mestere nem avatta bele semmilyen titokba, nem küldte gyanús megbízatásokra, etc ( Kihallgatási jegyzőkönyv mellékelve.) . Tekintettel arra, hogy nem kívánunk újat húzni a Mechanicussal – a Szent Rendek és Omnissiah követői közt így is elég feszült lévén a viszony -, elfogadtuk vallomását, és mellőztük a… durvább metódusok alkalmazását. Ez természetesen nem jelenti, hogy megbízunk benne – összekötőnk ráállított egy embert megfigyelésre, ha elvezet a mesteréhez, tiszta haszon, ha nem, legalább biztosak lehetünk benne, hogy igazat mondott.
Másodlagos: TITKOSÍTVA. A kívánt adatok megtekintéséhez magasabb jogosultsági szint szükséges.
Ezennel zárom jelentésemet.
A Császár fénye vezéreljen minket, hisz munkánk még csak most kezdődik.
Thaddeus
III:
Missziónk elsődleges objektívája az eretnek tech-pap, Zent Kroo elfogása, illetve bűntársainak kézre kerítése volt. Előzetes információink alapján az áruló egy korábban elhagyatott, egykor a Mechanicus fennhatósága alá eső űrállomáson ütött tanyát. Az állomás védelmeinek leküzdésében Magos Biologis Vyakai személyében kaptunk segítséget, aki készségesen rendelkezésünkre bocsátotta az állomást védelmező kapuk nyitókódjait. Talán túlságosan is készségesen. Visszagondolva, egyértelműen alantas szándékok mozgatták. Mi másért színlelt volna tehetetlenséget, mikor a szellőzőnyílásokba kellett behatolnunk? Bizonnyal el akarta altatni éberségünket! A későbbi tűzharcokban nyújtott gyenge teljesítménye is valószínűleg ennek tehető be. Segítőkészsége is csupán egy ravasz álca, melyre hivatkozva felajánlja majd „szakértelmét” a megszerzett minták vizsgálatánál, csak hogy elegendő információt szerezzen a romlást hozó tudás újraélesztéséhez!
Ha már itt tartunk, a minket szállító hajó, a Harag Lesújtó Ökle legénysége is zavarba ejtő tendenciákat mutatott. A közös étkezéseknél az osztályrészükként jutó kását és fehérjekivonatot nem átallottak étkezőeszközeikkel turkálni, miközben obszcén hangokat adtak ki! Minden kétséget kizáróan a Hús Hercegének befolyása késztette őket e tettekre. Ezekben az űrszülöttekben nem lehet megbízni; a hiperűr-utazások során a Geller-mezőn kívül rekedt démonok álságos suttogásai efféle látszólag ártatlan, de az avatott szem számára romlott lélekről árulkodó tettekre sarkallják őket! Javaslom a hajó és az azt birtokló szabad kereskedő dinasztia harmadági rokonokig kiterjedő purgálását.
Mindezen eretnek cselekedetek azonban eltörpülnek amellett, amire tulajdon társam vetemedett. A szükség órájában, mikor a visszataszító aljas féregrágta mocskos szennyes elfajzott tetves áruló exkommunikációra váró eretnek gaz boszorkánysággal védvonalaink mögé került, és a Birodalom számára felbecsülhetetlen stratégiai értékkel bíró kogitátorra csatlakozott, akolitusi csoportunk Hack néven ismeretes tagja egy elektromos rendszerek szabotálására alkalmas gránátot hajított a romantikusan egyesülő páros közé. Természetesen lehetséges, hogy kollégámat a legtisztább puritán szándékok vezérelték ebben, és a kogitátort elfogadható járulékos veszteségként könyvelte el az eretnek elfogása során, ám figyelembe véve alantas múltját, jóval valószínűbb, hogy szándékos szabotázs esete forog fenn. E cselekedet motivációját tekintve csak feltételezésekbe bocsátkozhatok, de nem tarthatom kizártnak, hogy a tau visszataszító hazugságai még a rövid, alig tíz másodperces expozíció alatt is elegendő hatást fejtettek ki gyenge pszichéjére ahhoz, hogy beférkőzzenek a szívébe, és lelkes xenoimádóvá transzformálják. Problémáinkat tovább súlyosbította, hogy Kroo sikeresen elteleportált, melyet tech-szakértőnk szakvéleménye alapján egy bizonyos „Tetris Device” tett lehetővé számára. Öröm az ürömben, hogy az akció során azonban sikerült rávennem a tech-eretnek szolgálóit, hogy adják meg magukat, így bevihettük őket vallatásra, melynek során megtudtuk, hogy mesterük következő célpontja az Altdorf Bögenhafen Göttenhimmeldämmerung* néven ismeretes barbár világ.
Természetesen azonnal elindultunk a forró nyomon, és köszönhetően a Birodalmi ipar csúcsát jelentő űrgárdista hajónak, amellyel utaztunk, sikeresen megelőztük az eretneket. Megérkezésünk előtt bőven volt időnk, hogy az áruló célpontjaként szolgáló állomás automata védelmi rendszereit szolgálatunkba állítsuk, illetve hogy egy hosszas és zavaros fejtegetést hallgassunk meg Hack részéről a barbár világok növényzetének felégetésének szükségességéről, és arról, hogy a kommunista utópiában, melyért dolgozik, majd mindenkinek saját konnektormezeje lesz. Ez meggyőzött arról, hogy a csapatban tartása üdvös és jó, mert bepillantást jelent számunkra a tauk gondolatvilágába, így lehetővé téve számunkra, hogy kiszámítsuk előre, miféle gonosz terven munkálkodnak épp.
A tényleges összecsapás meglepően eseménytelenül zajlott le; az eretnek figyelmét valószínűleg bűnös képzelgései vonták el, így belesétált a csapdánkba, és kevesebb, mint fél perc alatt teljes csapatával együtt bilincsben végezte. Egy jelentéktelen szolgálója ugyan az erdő mélye felé menekült, aminek folytán felmerült bennünk a gondolat, hogy talán célszerű lenne rájuk gyújtani, de túlságosan tartottunk tőle, hogy ezzel az Ötéves Tau Erdőégetési és Konnektormező-Felállítási Terv eretnek céljait mozdítanánk elő, így a környék ragadozó-állományának étvágyára bíztuk inkább a szökevény sorsát.
Összegzés:
Elsődleges objektíva: sikeres.
Járulékos veszteségek: három, szívszélhűdést kapott tech-pap; a kogitátorban érdemi kár nem esett.
Egyéb sikerek: Zent Kroo szolgálóit és őt magát is sikerült élve elfogni; a soraink közé férkőzött tau kém időnek előtte felfedte magát alantas szabotázsával, és értékes információkat árult el xeno urai terveiről.
A Császár oltalmaz!
Thaddeus
[]* inkvizítori megjegyzés: Még mindig Hesiod’s Wake
IV:
Küldetésünk egy, a Sekmet bolygó biztonsági okokból meg nem nevezendő holdján található inkvizíciós könyvtárában (a továbbiakban: Könyvtár) található, biztonsági okokból meg nem nevezendő irat (a továbbiakban: Irat) átvétele és elszállítása volt.
Megérkezésünkkor a könyvtárat a teljes káosz állapotában találtuk. Természetesen tau békaember szabotőrök tevékenységére gyanakodtam, ám a kisvártatva birtokunkba kerülő információk arra mutattak, hogy még ennél is sötétebb erők munkálkodnak. A könyvtár egyik adeptusa titokzatos körülmények közt eltűnt, csupán egy vérrel írt „Árnyhold” feliratot hagyva lakosztálya falán. Nem sokkal ezek után egy szellőzőnyílásba rejtett takarító-holttestet is találtak, két, gyanús külsejű írástudatlan alakkal a helyszínen. Az elfogott gyanúsítottak megpróbálták a törvény helyi őreit Inkvizíciós hovatartozásra való hivatkozással félrevezetni, de szentségtelen urofil tendenciáik elárulták őket. Ennyi is elég volt rendkívüli dedukciós képességeimnek, hogy fényt derítsek rá, hogy a Császárgyalázó Gyönyörök Urának hívei infiltrálták a komplexumot!
Természetesen azonnal felajánlottuk segítségünket a helyi erőknek a rejtély kibogozásában, mert ia Inkvizíció, Ordo Xenos fthagn. A földöntúli gyönyöröktől megrészegült kultisták seregei elleni preventív védekezésként még egy zsoldoscsapat segítségét is sikerült megszereznünk. Fáradhatatlan nyomozásunk során sikerült továbbá megszereznünk a könyvet, és megtudnunk, hogy az Árnyhold néven ismeretes jelenség közeleg, ami egy rendkívüli hipertérbeli vihart és szentségtelen iszonyatok ébredezését hozza magával. Utóbbira nagy mennyiségű sókészletek és eleven kígyók felhalmozásával, valamint egy psyker toborzásával készültünk. A psykert késlekedés nélkül rendellenes hipertéri jelenségek keresésére utasítottuk, miközben társaim a kamerarendszeren keresztül kutattak a Sötét Herceg kultistáinak nyomai után.
Első alkalommal csupán egy kékes fényű tűzgömböt leltünk, melynek puszta látványa megrontotta Hack halhatatlan lelkét, és alantas urofil vágyakat ültetett belé, melyek a korábban elfogott kultisták legsötétebb perverzióit tükrözték. Ezek után azonban – talán valamilyen beteges szado-mazo indulattól fűtve – fegyverét előrántva tüzelni kezdett addigi imádata tárgyára, és a környéken található könyvekre. E cselekedet felkeltette bennünk a reményt, hogy talán sikerült megtörnie a lelkét rágó gonosz befolyást, így nem részesítettük helyi eutanáziában. Eközben Stark egy poroltó segítségével sikeresen elűzte a lángoló iszonyatot.
Második alkalommal (elszabadult mutánsok vadászatával teli közjátékot követően) egy láthatatlan jelenlétet észleltünk, akit sikerült is megsebesítenünk, de a vérnyomok nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy követni tudjuk nyomait. Így meg kellett várnunk, hogy különböző szentségtelen idézőkörök mutatkozzanak a kamerákon, melyeket természetesen igyekeztünk megtörni. Az egyik körnél a sötét jelenségek okozójára is ráleltünk, az eltűnt adeptus személyében, aki láthatóan valamilyen sötét démoni befolyás alatt állhatott, mely a nyakában található madártoll alapján feltehetőleg a pterofília szentségtelen eretnekségének bűnét képviselhette. A felbérelt zsoldoscsapatunk lekötötte az eretnek által megidézett egyéb démonokat, miközben mi végeztünk a megszállottal. Ezek után már csak a könyv és a szentségtelen maradványok biztos kezekbe helyezése maradt hátra.
Összegzés:
Elsődleges objektíva: sikeres.
Járulékos veszteségek: néhány könyv, melyek Hack lövöldözésének estek áldozatul; egy zsoldoscsapat (munkaköri ártalom).
Egyéb sikerek: csapatunkat egy képzett psykerrel sikerült bővítenünk; az Árnyhold elmúlásával Hack megtörte az elméjét rágó démoni befolyást (urofil tendenciákat azóta nem észleltünk).
A Császár irgalmaz,
Thaddeus
V:
Legutóbbi sikeres missziónkat követően egy civil űrjármű fedélzetén távoztunk. Hogy ne vesztegessem az Inkvizíció által drágán megfizetett (köhömm köhömm) időnket, azonnal elkerestem módokat keresni arra, hogy hogyan tudnánk a Császár számára hasznossá tenni magunkat. Rövid nyomozás után megtudtam, hogy a hajón utazó nemesek egyikének elveszett egy roppant értékes gyűrűje. Első gyanúsítottam természetesen nem volt más, mint a közismert és közveszélyes bűnöző, tau kém és démonimádó, Hack, aki a véletlenek furcsa összjátékának köszönhetően pont ugyanazon a hajón utazott, mint mi. Sejtésem rövid időn belül beigazolódott; ekkor jelentettem a nyomozás eredményét a hercegnek, aki hálája jeléül teljes csoportunkat meghívta egy díszvacsorára.
A vacsorát azonban erkölcstelen perverziókban dagonyázó eretnek kalózok rajtaütése szakította félbe. A behatolók örök hűséget fogadtak Hacknek, akiről rögtön látták, hogy nagyobb kegyét hordozza a Tisztátalan Kéj Urának, mint amiről ők valaha is álmodni mernének, majd mindünket magukkal hurcoltak meggyalázott hajójuk fedélzetére. Nemrég rekvirált psykerünk hathatós segítségével azonban sikerült kiszabadulnunk, és az utunkba kerülő eretnekeket lemészárolva elverekedtük magunkat a navigátorok szállásáig, ahol egy erkölcsileg tisztának tűnő navigátor együttműködését elnyerve a híd felé vettük az irányt. Kisvártatva elfoglaltuk a hajót, és kiléptünk a hiperűrből egy skríg ostrom alatt álló bolygó közelében. A hajót átadtuk a Flottának, mi magunk pedig önként vállalkoztunk, hogy csatlakozunk a felszínen harcoló alakulatokhoz, mert az utóbbi idők morális fenyegetései után a felüdülés ígéretével kecsegtetett a tudat, hogy olyan ellenfelekkel küzdve halhatunk meg, akik csak élve megnyúznak, kiszúrják a szemeinket és felfalják a genitáliáinkat, ahelyett, hogy élve megnyúznának, kiszúrnák a szemeinket, felfalnák a genitáliáinkat, és örök kárhozatra ítélnék halhatatlan lelkünket.
A csatatér, várakozásainkkal ellentétben, üdítően kellemes helynek bizonyult, ugyanis kaptunk fegyvert és felszerelést a förtelmekkel való küzdelem előtt. (Az ilyen apró gesztusok már-már könnyeket csalnak a Császár igaz harcosainak szemébe; gyanítom, bevezetésük a Szent Rendeknél is nagyban emelné a munkamorált.) Az ádáz xenók hullámait a felsőbbrendű birodalmi haditechnika alkalmazásával sikeresen vissza is vertük, míg ellenfeleink kicsi és életlen karmai el sem érhettek hozzánk (erre a Birodalmi Gyalogoskatona Felemelő Imádságoskönyvében olvasottak után számítottunk is). Még a hatalmas űrgárdisták nemes alakjait is volt alkalmunk látni a harcmezőn, mikor körbezártak minket az ellenfelek, és semmi esély nem látszott a túlélésre.
Azonban, a Császár kegyelmének hála, sikeresen megmenekültünk, hogy visszatérhessünk a minket élve megnyúzó, szemeinket kiszúró, genitáliáinkat felfaló és lelkünket elemésztő förtelmekkel szemben fegyver, felszerelés és pénz nélkül vívott harcba, ám keblünket immáron büszkén dagasztotta a tudat, hogy az Inkvizíció gondoskodik az övéiről, és nagy veszélyben legfeljebb megmentenek az űrgárdisták.
Mélységes tisztelettel,
Thaddeus