Regia Salomnis jelentései
I:
Tisztelt Inkvizítorok!
Mellékelem az első küldetésemről írt jelentésemet:
Én és két társam (egy assasin és egy guardsman (akik idő közben felszívódtak, biztos valamelyik börtönben ülnek még most is .)) megkaptuk e feladatunkat, hogy hozzunk el egy könyvet egy úgymond „könyvtárholdról”. Mivel csak én tudtam olvasni (még mindig tudok) hármónk közül ezért nagy segítségemre nem voltak.
Na szóval, megkaptuk a feladatot, leszállítottak minket a holdra, elmentünk megkeresni a recepciót hogy valahogy bejussunk. Mikor odaértünk hatalmas kavarodással találtuk szembe magunkat, mindenki össze vissza futkosott és valami démoni jelenségről kiáltozott, a tömeg közepén meg valami idióta teli tüdőből ordítozott (sajnos azzal az idiótával még találkoztunk, de arról majd később, a későbbiekben is így fogom említeni, mert a nevét nem tudom és nem is érdekel annyira). Én megpróbáltam valahogy bejuttatni magunkat (vagy legalábbis magamat, mivel egy psykernek talán hasznát tudnák venni) de sajnos nem siketült. A többiek addig találtak egy szellőzőbejáratot amit addig bámultak amíg oda nem értem. Mikor már hárman voltunk a szellőzőnél és tanakodtunk, hogy most merre folytassuk vagy mit csináljunk mivel már eléggé beesteledett, az az idióta akit már előbb említettem odajött és belerúgott egyet (hogy ez mire volt jó nem tudom).
Arra jutottunk, hogy mivel már este van ígyse-úgyse tudunk bejutni tehát keressünk valami szállást éjszakára. Szerencsére volt nálunk elég pénz így az éjszakát fedél alatt tölthettük.
Másnap még mindig nem kértek psyker segítséget, nagy bánatomra. Valamilyen csoda folytán viszont szembe jött velünk egy szellőzőtisztító aki egy kis „noszogatás” után bevitt minket a szellőzőbe és eljuttatott egy szobáig. A szobában találtunk egy madárfejet (mint később kiderült az egy másik holdon élő kondorhéja feje volt) és egy véres üzenetet a falon Árnyhold felirattal. A szobában még találtunk 2 adeptus ruhát, amit a csapat két férfi tagja le is nyúlt. Miután szerencsétlen tisztító nem élte túl ezt a kis kalandot és jöttek a rendfenntartó erők nekem muszáj volt elbújom a szellőzőbe míg a társaim próbálták kidumálni magukat. Sajnos (vagy nem ) őket elvitték az egyik cellába kihalgatásra.
Valahogy kiderült, hogy nemrég eltűnt egy adeptus és mi annak a szobájába kötöttünk ki. Na ez csak egy plusz infó volt ami most jutott eszembe. Szóval miután elmúlt a veszélye annak hogy engem is elkapjanak előmásztam a levegőztetőből és folytattam a könyvtár nekem kellő részének a keresését, vagyis inkább a bejárat keresését a könyvtárba.
Eljutottam egy lépcsőfordulóhoz ahol zsoldosok állták el az utamat de megbeszéltem velük hogy kölcsönös segítség fejében (még jól jött a segítségük később) bejuttatnak a könyvtárba a megfelelő részre. A megbeszélt bejutási időpontig még volt pár órám ezért mászkáltam az emeleten.
Na a találkozó. Sikeresen lejutottam a könyvtár megfelelő emeletére és még a könyvet is megtaláltam. Öööö… vagyis megtaláltam volna ha valakik nem vitték volna el előlem. Na mindegy. A csapatom többi tagját legalább megtaláltam (fogalmam sincs hogy jutottak le végül ide mivel az olvasási képességeiket egy kicsit kétségbe vonom).
Miközben kerestük a kiutat találkoztunk három gyanús személlyel. Köztük volt az az őrült akivel már (egyszer biztosan, de ha az ordibálását is annak vesszük) kétszer összefutottunk. Volt vele még egy tech-pap meg egy zsarunak kinéző akárki. A zsaru kinézetű egyénnél láttam valami könyvszerűséget (eléggé biztos voltam benne hogy az az amit mi keresnünk, mert mi másért jött volna ide bárki is egy démonriasztás közepén??). Elkezdtem üldözni, de mikor utolértem nem tudtunk dűlőre jutni hogy mist mi van. A másik kettőt meg a többiek üldözték (teszem hozzá sikertelenül, az idióta elmenekült a guardsmanunk meg felszívódott, jellemző). Igaz nem nagyon bíztunk a másik csapatban de követtük őket. Szerencsére kivezettek minket a könyvtárból, láttuk amint valamit betesznek egy széfbe de a távoztukkal nem tudtuk kideríteni hogy mi is volt az. Sajnos megjelentek a rendfenntartók és a megmaradt társam elpucolt (jellemző, pasi és ha valami baj van rögtön elhúz, most biztos valamelyik cella mélyén csücsül).
Én visszamentem a szobámba ahol egy üzenetet kaptam egy bizonyos Thaddeustól. Jól sejtettem hogy a másik groupból az egyik. Nem volt mit vesztenem már ezért elmentem az üzenetben leírt találkozóra (ott kiderült hogy nem az idióta a Thaddeus hanem a zsaru). A találkozó megjelent a segítő zsoldosok vezetője is. Thaddeus elmondta amit eddig kiderített (nem részletezném mert sok száraz információ).
A találkozó után elkezdtük átfésülni a könyvtárat és találkoztunk pár psy jelenséggel meg egy mutánssal (meg az az idióta tönkretett rengeteg felbecsülhetetlen értékű könyvet (beléjük tüzelt mind golyóval mind a saját vizeletével is). Volt egy kék tűzgömb amihez a techpap keresett poroltót de csak egyet talált a falon sorakozó rengeteg közül alkalmasak (pasi szerűség).
Miközben nem a könyvtárat fésültök át egy csaj megtalált minket, hogy segítsünk neki, de Idióta felajánlását elutasította, hogy éjszakára bemegy hozzá “aludni” hogy ne legyen egyedül (nem is értem miért :P). Egyik nap kapott egy kanárit (amiről kiderült hogy a kondorhéják egyik kedvenc csemegéje) másnap meg a kanári helyén egy csokor rózsa volt amitől nagyon berezelt.
Időközben kiderült hogy a kígyó hatásos a kondorhéják ellen ezért Idiótát elküldtük hogy keressen egyet (nem részletezem hogy hogy nem sikerült szereznie egyet sem, csak egy hülye adathordozót ami valami mesefilm volt).
Volt egy kis szabadidőnk amit én pihenéssel töltöttem. Töltöttem volna ha nem lett volna rémálmom. Egy szárnypár “egy-két-ötven” pár szemmel lebegve üldözött. Miután felébredtem Thaddeus dörömbölt az ajtómon, nem kell mondanom hogy részeg volt és négykézláb próbált meg bemászni a szobámba. Sajnos az után sem tágított hogy szép „óvatosan” odébbrúgtam. Nekem kellett őt elráncigálnom a saját szobájáig ahol otthagytam.
Miután elintéztem a zsarukánkat lementem a könyvtárba ahol gondoltam találok valami könyvet ami magyarázza az álmomat de tévedtem. Inkább megkerestem a többieket kutakodtunk tovább. A Vasas időközben talált valami idézőkört az egyik folyosón amit sikeresen kiiktattam. Ezután kettéváltunk. Vasas és Idióta elmentek a kamerákkal babrálni valamit és persze elvitték a zsoldosok felét. Mi Thaddeus-szal és a maradék zsoldossal meg egy láthatatlan valamit kezdtünk üldözni amitől elég életerős psy jelzések érkeztek. Szerencsére Thaddeus le tudta fogni és az én egyik sikertelen vetődésemnek köszönhetően láthatóvá vált, hogy ki az. Az eltűnt adeptus volt. Kicsit megszállta egy démon. Sajnos egy kis pörkölődés (engem egy időre kiütött és ha nincsenek ott a zsoldosok akkor megsülök) és még néhány felbecsülhetetlen könyv feláldozása árán megint meglépett előlünk.
Mire Vasas meg Idióta megérkeztek és Vasas engem helyrehozott (én meg Zsarukánkat) már hűlt helye volt a Tökinek (bár a neki identitását Idióta megkérdőjelezte de legyen Töki). Elindultunk és sikeresen hatástalanítottuk a többi idézőkört is. A körök mentén eljutottunk Tökihez is aki egy szobában épp két démoni izét idézett meg. Nagy küzdelem árán sikerült legyilkolnunk és a nyakában függő toll szerűségtől megfosztanunk (nem nyúltunk hozzá) A démoni izékkel a zsoldosok végeztek, igaz egy kicsit nagyon megfogyatkoztak. Vasasnak meg Idiótának is voltak veszteségeik. Egyiknek a karja ment tropára másiknak meg a tüdeje és az emésztőrendszeréből egy kevés (amit nem árt minél előbb kicserélni). Nekem csak a lábam fájt de az elviselhető.
Legszebb az egészben az hogy mire végeztünk Tökivel megérkezett az erősítés a inkvizítorunkkal együtt. A könyvet nem sikerült felmutatnom, de úgy tűnt, hogy nem nagy baj mivel a két közvetítő (az enyém és a másik gruop-é) mintha fogadást intézett volna. Ez után közölték, hogy monstmár én is ehhez a csapathoz tartozom (Istencsászár WHY???) A Töki nyakbavalóját gondosan elzárták és elvitték közbe.
+++++
Lord Inkvizítor Severus Roxxan csatolt megjegyzései:
Kedves Lexius, igazán köszönöm hogy rendelkezésemre bocsájtottad ezt az akolitust. Igencsak hasznos adaléknak tűnik a csapathoz. Bár még mindig nem képes megkülönböztetni egy inkvizíciós összekötőt egy inkvizítortól, ezt nem róvom fel neki, hiszen az enyémeknek is három küldetésébe került, hogy megértsék hogy Gaius Cain nem én vagyok (és egyesekben még most sem vagyok biztos).
+++++
II:
Tisztelt Felsőbb Vezetőség!
Mellékelem az elviekben második küldetésemről [és egy kis mellesleges kalandunkról] írt jelentésemet:
Az előző kalandunk után egy kis pihenőre lettünk száműzve egy hatalmas űrhajóba. A hajón az a hír terjengett, hogy az ott tartózkodó hercegnek eltűnt valamilyen ékszerszerűsége. Mint később megtudtam ez a valami az egyik újdonsült csapattársam tulajdonába került [nem szeretném megtudni milyen úton-módon, kétes múltú egy személyről van szó]. Ezután Hack-et, mint az izé „tisztes” megtalálóját [mint később megtudtam nehéz volt őt meggyőzni az izé visszajuttatásáról], és a csapatát a herceg meghívta vacsorára ahol illő volt tisztességesen, szép ruhában megjelenni [nem az eddigi több próbát megélt, szebb napokat is látott ruházatunkban]. Ez elintéződött, mivel biztosítottak nekünk. [Itt volt egy kis balhé a csapaton belül, ugyanis az előző jelentésemben idiótaként emlegetett Hack büdösen akart menni, de mi nem hagytuk és sikerült emberi külsővel felruházni (már amennyire egy scum-ot sikerül kikupálni)]. Nemsokkal miután megérkeztünk a vacsora helyszínére [és elkobozták a magunkkal vitt fegyvereket is…] valahonnan hatalmas füst kerekedett és elraboltak minket. [Itt egy kis félreértés történt az elrablóink részén, mivel összetévesztették a mi scum-unkat a hájas herceggel……..].
A füst okozta kábulatból egy eléggé lepukkant hajónak a börtön részében tértünk magunkhoz, ahol találtunk egy informátort [bilincsbe verve természetesen ha már egy börtönben voltunk] aki informált minket a történtekről. Röviden: az egyik meleg tisztnek eszébe jutott, hogy milyen jó ötlet lenne átvenni az uralmat a hajó felett és elrabolni a herceget, majd váltságdíjat kapni érte. [Kicsit megnyugodtam, mikor meghallottam, hogy a személyzet nagyobb része meleg és így engem nem fenyegethet az a veszély ami a hímnemű társaimat.] Miután kiszabadultunk a börtönből eljutottunk a raktárig [út közbe én lőttem ki az ellent, mivel a srácok féltették a seggüket (szó szerint)] ahol találtunk pár fegyvert [kicsit túl nagy volt a raktár ahhoz, hogy az egészet átkutassuk így megelégedtünk azzal a tudattal hogy majd később visszajövünk a maradékért].
Egy szerencsétlen navigátor segítségével sikerült átvennünk az uralmat a „gayship” felett és egy nagyszerű ötlettől vezérelve mindenkit (aki avezérlőkabinszerűségen kívül volt) és mindent [még a fegyvereket is, amitől idióta egy kissé kiakadt] kihajítottunk a végtelen űrbe.
E mutatványunk után sikerült elérnünk egy bolygót [valahol világvége kettőn az alap uticélunkhoz viszonyítva]. Nem voltak valami barátságosak velünk az ott tartózkodók, mivel rögtön azzal kezdték, hogy lefoglalták a hajónkat [aminek azért egy kicsit örültünk, mivel egyikünk álma sem az, hogy egy rózsaszínűre festett hajó tulajdonosa legyen] és minket meg besoroztak addig amíg valahogyan nem tisztázzuk a személyazonosságunkat [ott helyben nem tudtuk mivel mindenünk a legelső hajón maradt, ja és ezen mégjobban kiakadt Hack]. De a jó a rosszban, hogy kaptunk felszerelést meg szállást. Pénzt nem sikerült szerezni jobb fegyverre [nem fogadtam el idióta pénzszerzési ötletét amit szerintem nem kell részleteznem].
A másnapi első bevetés amire kiküldtek volna minket kudarcba fulladt egy váratlan támadás miatt. Valahogy sikerült eljutnunk a hangárig és elkötni egy gépet (útközben felvettünk pár sebesült IG-t is, közüllök 1 eszméletlent.). Egy kamikaze akcióval felérő manőverezéssel sikerült földet érnünk és nem kinyírni magunkat. [A kamikaze akció közben metalmennek (talán nem kell magyaráznom hogy a techpapunk) sikerült egy kis életet lehelnie az ájult imperial guard-ba.]
A sikeres sikertelen földet érésünk után a hímnemmű [vagy egykor hímnemű] társaim szétszerelték a hajó még szétszerelhető részeit és még menthető fegyverszerűséget magunkkal vittük. Útközben megtámadtak minket. Vesztettek. Metalmen valamit csinált velük és kiderült hogy veszélyes vidéken vagyunk. Éjszakára tábort ütöttünk a semmi közepén és az én őrségem alatt jött egy támadás. Felébresztettem [inkább felrugdostam] a többieket akiknek egy része angolosan szeretett volna távozni [nem jött össze és még nekem kellett életre pofoznom… az idióta volt]. Miután lerendeztük a támadókat jött az őrségváltás és végre aludhattam. Másnap folytattuk utunkat a semmiben [ja a semmibe beletartozik egy mérföldekre lévő városszerűség ami felé igyekeztünk]. A sok semmi után elértük a várost ahol azonnal besoroztak minket [már megint] mivel még mindig nem tudtuk a személyazonosságunkat tisztázni. A feladatunk [amit a kicsit elhomályosult elméjű főtechpaptól kaptunk] valami hatalmas fegyverek javítása volt [nekem psykernek mi közöm ezekhez???]. Másnap már valamivel izgalmasabb feladatot kaptunk. A főtechpap seggét kellett furikáznunk a chimera-val. Hac ön és közveszélye mivolta miatt nem kapott semmilyen fegyverszerűséget, míg én befoglaltam a flamert zsarukánk [aki a későbbi történések alatt bealudt….] meg felment a heavys izékéhez [nem vagyok jó fegyverekből]. Metalmen sofőrnek állt [illetve ült vagy rákapcsolódott a gépre vagy mittudomén, techpapos dolgokból se vagyok jó].
A főfőtechpap parancsára elérük az egyik szint szélét ahol szembesültünk a rideg valósággal. Skríg tankok, és még sok más, támadták a várost. A főfőtechpap erre lázba jött és elrendelte a támadást, de persze nekünk még vissza kellett őt furikáznunk a rezidenciájába.
A visszaszállítás után megint mehettünk ágyúkat javítani, majd kiküldtek minket a frontra hogy mindenféle lézerekkel próbáljuk meg megjelölni a kilövendő ellent [hagy ne mondjam hogy 10 alkalomból 9szer majdnem minket lőttek ki a hasznavehetetlen „segíségként” velünk kiküldött IG-knek köszönhetően….]. Én a falmerrel jól eljátszadoztam égő skríeket hagyva magunk után. Sajnos [mivel minket nem fedeztek csak beküldtek a frontra] bekerítettek minket a skrígek. Menekvés nem volt… Amikor már azt hittük hogy minden elveszett megjött a segítség pár space marine személyében [egy psyker is volt köztük :D]. A segítségükkel sikerült kimenekülnünk (igaz nem arra amerről mi jöttünk [jobb is szerintem]).
És kedves vezetőség itt a vége a kalandunknak.
Üdvözlettel:
Regia Salomnis
III:
Tisztelt felsőbb vezetőség!
Ezúton szeretném tájékoztatni önöket a legutóbbi küldetésünk sikeréről és amennyire tudom részletezem a történteket. Először is megkaptuk a feladatot. Kémkedés volt pár delikvens után (erre még emlékszem). Néhányat meg is látogattunk. Egyiküknél Thadeus arbitrátornak sikerült egy eléggé beható beszélgetésbe keverednie az egyik mininstránsfiúval (nem tudom melyiknek volt kínosabb bár zsarukánk arcából ítélve neki). Idő közben egy elég primitív kinézetű guardsman csapódott hozzánk kísérőként (nem jósolok hosszú karriert neki ebben a csapatban).Ezután már csak fény <→sötét játékára emlékszem és az elviselhetetlen fájdalomra ami ezt követte (a legrosszabb fejfájásnál 40.000szer rettenetesebb amit az ember el tud képzelni). Valami psy anomália lehetett az okozója, mivel még mindig hasogat a fejem ha a képességeimet akarom használni és a hajón lévő összes többi psyker is megérezte az elmondások alapján.
A hajó gyengélkedőjén ébredtem. Sajnos közölték velem, hogy a “társaim” már keresnek. Nagy szomorúságomra nem tudtam kipihenni magam (esküszöm azok a társaimnak nevezett, egykor hímnemű egyedek többet kiszívnak belőlem, mint bármelyik psy-képességem). Elvileg az idiótának ellopták az egyik legféltettebb kincsét (már ha kincs számba megy…)
Sikeresen megtaláltuk az eltűnt snipert és az eltulajdonítóját (aki a félkegyelmű legnagyobb bánatára nem a fakabát volt). Valami Godvine szolgálatában álló assassinnal bővültünk (megjegyzem ő lopta el a fegyvert és a Godvine fickó akasztotta ránk) (ja és neki se jósolok szép jövőt közöttünk). Az új taggal bővülve szétváltunk. Engem elküldtek a két új fiúval Lucien-hez (már nem emlékszem hogy pontosan ki is volt ő hála a psy anomáliának). Hála a két töketlennek az álca “vérvétel vevés” (ezt a kifejezést is nekik köszönhetjük) nem sikerült de az illető nem gyanított semmit.
A vérvétel után kutakodtunk. Ismeretlen tartalmú ládákat követtünk zsarukánkkal és pár komisszarral míg a többiek valami mást csináltak. Sajnos a Vörös izék (akikkel korábban már a társaim találkoztak, nekem ismeretlenek voltak) próbáltak minket feltartani és húzni az időt. Minden próbálkozásuk ellenére megtaláltuk a ládát aminek a tartalmát ránk zúdították. Rengeteg hatalmas és undorító (bár én már láttam rosszabbat is) féreg ömlött ki belőle, amik a közelükben lévő mozgást vették célba( ennek áldozatul esett a ládát cipelő személyzet is). Nekünk nem jelentettek gondot mivel sokkal lassabban mozogtak, mint mi.
És végre vége lett. Mindenki megkapta amit érdemelt (az eretnekekre gondolok ez alatt). Mi persze már megint nem lettünk kifizetve…
Ui.: később hallottam hogy a két új fiú hősiesen legőzött egy mutáns gyíkot amíg mi a ládát hajszoltuk.
IV:
Mélyen Tisztelt Felsőbbségek!
A kifizetetlen gyík/furcsa lötty üldözős küldetésünk után egy elég rideg helyre küldtek minket. Egy viszonylag közeli bolygóra szállítmányozták a kis csapatunkat(a múltkori két új „fiú”-ból csak egyik maradt velünk a másik kidög…. öööö…. izé…. akarom mondani valahol levált rólunk, azóta nem tudjuk/ill. nem érdekel/ mi van vele.
Mint megtudtuk erről a bolygóról származott az a pszi-anomália ami múltkor kiütött. Eredetileg ennek az okát kellett volna megtalálnunk, de néhány áruló miatt ez a része a feladatnak megsemmisült (mint ahogy majdnem a bal karom is).
No de kezdjk az elején. Eredetileg egy szarvasbőrbe bújt embert (vagy emberbőrbe bújt szarvast, nem tudom már de az biztos hogy démoni szerzetet) kellett volna megkeresnünk és élve (vagyis inkább holtan) eljuttatnunk a Tisztelt Felsőbb Vezetőségnek. Nos mikor a helyi hatóságok (khm… a helyi pap meg a kocsmában tartózkodó földműves szerzetek) tudomást szereztek a célunkról; miszerint a legnagyobb hidegben és hóban, nem épp a legmegfelelőbb felszereléssel felszerelve, ki akarunk menni az erdőbe megkeresni egy igen veszedelmes izét; megpróbáltak támogatni a minket; ami abból állt, hogy kaptunk egy szánt amin nem fértünk el mind; és az egyik falusitól megtudtuk, hogy valami szőrös derékig érő lények lakják az erdőt és ha elfogják az embert akkor elég beható tanulmányozásnak vetik alá a szerencsétlent.
Mi a figyelmeztetése ellenére elindultunk. Útközben csak normális e-világi szarvasokkal találkoztunk (Idiótánk persze a fejébe vette, hogy ha lelő egyet és elvisszük akkor ezzel el van intézve a démonirtás). A frissen szerzett szarvastetemmel egyetembe folytattuk utunkat be az erdőbe. Kis idő múlva mozgásra lettünk figyelmesek. Mivel kb semmiben sem lehet megbízni elküldtük a Barbárt (megmaradt tag) hogy nézze meg mi is az. Na itt kerültönk először összetűzésbe az ewokokkal (mint később kiderült valójában Yglit-tek). Elkezdtek dobálni minket a legprimitívebb fegyverekkel amiket eddig láttam. Mi valahogy felülkerekedtünk (mondjuk nem volt kérdéses, hogy mi győzünk-e, viszont nem.mondom.kinek.a.csodálatos.ötlete.hogy.egy.kőtől.elriadnak bevált). Sikerült elfognunk egy nőstény példányt (szerencsétlen még a halállal is jobban járt volna).
Ez után a kis incidens után visszatértünk a faluba. Az ottaniak nem örültek a zsákmánynak mivel szerintük ez egy nagyon agresszív faj. Minket nem igazán érdekelt a nyavalygásuk ígyhát eltettük magunkat másnapra (az ewokra zsarukánk vigyázott). Másnap a helyiek tanácsára megkerestük az erdőben remetéskedő kedély javító szerekkel kereskedő kuruzslót aki pár tanáccsal látott volna el minket a közelgő ostrommal kapcsolatban (mivel ezek a kis szőrös izékék haragos faj pár napon belül számítani lehetett a bosszújukra). Az öreg még pár fontos információt is közölt a pszí anomália lehetséges okáról.
Majd kezdődött az ostrom. Ezek a kis izékék jöttek mintha muszáj lett volna. Én az egyik falról lőttem illetve flash bangeltem őket. Mint később kiderült a sámánjaikat sikerült kiiktatnom. Közben a Barbárunk majdnem öngyilkos lett (beugrott az agyonszteroidozott jegesmedvék közé, hogy majd egyedül biztos erősebb… hát nem volt), az életét nekem köszönheti. Zsarukánk most nem igazán aktívkodott. Annyit érzékeltem belőle, hogy bezárkózott a templomba, majd tönkretette azt (mellékelten átadom a vezetőségnek Zsarukánk „hősi” csatáját megörökítő, Thaddeus elmondása alapján egy falusi által felskiccelt „remekművet”, azt hozzá teszem ezt a hősi tettet már pár pohár kedélyjavító elfogyasztása után mesélte el).
Az ostromot sikeresen elhárítottuk, még pár nőstény Yglitet befogtunk, Hack szarvastetemét elpusztították a falusi kutyák, Zsarukánk kiütötte magát a túlzott italozással, Barbárunk túlélte. Az összegzés után elindultunk megkeresni a meteort. Útközben egy már alapból gyanús férfiszerzet állított meg minket. Elvileg valami inkvizítor utasítására lezárták a területet, megbízólevelet is nyomott az orrunk alá. mivel nem jutottunk vele közös nevezőre az erdőből valakik meglőttek minket. Engem el is találtak (itt lett oda majdnem a bal karom…) és megint képzavar. Nem tudom mikor tértem magamhoz. Csak arra emlékszem hogy már megyünk vissza a faluba, az ellen elintézve, az egyiket vonszoljuk vissza.
Visszatérve a foglyokat (ide értve az előbb említetett és a szőrös izékéket) felszállíttattuk az inkvizícióhoz tartó gépre, majd újra útnak eredtünk. Éééés végre találkoztunk az eredetileg ránk bízott szarvazbőrbe bújt izével/démonnal. Nem tűnt egy kitartó fajnak. Idiótánk rögtön ki is végezte.
Ezennel lezárom a jelentést.
(Remélhetőleg ezért már kapunk fizetést)
u.i: technikai okokból nem tudom még csatolni a fent említett „hőstettet”
V:
Tisztel Felsőbb Vezetés Aki Jelenleg Nem Elérhető!
Először is egy megfigyeléssel kezdeném. Nem használ a psyker egészségének a mutáns krokodilokkal teli mocsárban történő megmártózás, főleg ha az említett személy nem tud úszni.
A mostani küldetés célja a bolygót fenyegető ősi xeno faj (ezentúl mutáns kroki) kiiktatása még az észheztérése előtt.
A többiek (Zsarukánk, Idióta és Max) már előttem lementek a bolygóra, kikérdezni az ottani főpapságot. Én addig fent maradtam a hajón kicsit összeszedni magam és felügyelni a legénységet Barbárunk társaságában. A többiektől kapott sürgősségi hívás után a segítségükre siettem (a barbárt fent hagytam a hajón, gondolván úgyis csak hátráltatni fog minket vagy megint öngyilkos akciót tervez).
Röviden ismertették velem az eddig történteket, majd mentünk megnézni a mocsár közepén lévő oszlopot. Vagyis mentünk volna… Az eredeti terv a krokik gránátokkal és aknákkal való kiiktatása volt, majd utána a szigetről eliminálni a már fent említett oszlopot. A beaknázás többnyire sikerült, addig amíg a hüllők nem a másik oldalról támadtak. Mi próbáltuk őket kiiktatni, mindenki, ahogy tudta, Idiótánk sniperrel, Én Flash Banggel. Sajnálatos módon az egyik Flash Bangem hatására négyünkből ketten (Zsarukánk és az idióta) a vízbe kötött ki (legalább fürödtek). Miután kimenekítettük őket az egyik kroki a fejébe vette, hogy a hajónkat muszáj vízbe borítania. Az egyik nagyobb lökésére hárman belezuhantunk a vízbe. Max kihúzta a többieket éngem meg hagyott úszni egy kicsit (ezzel csak az a csekély probléma volt, hogy akkor még nem tudtam úszni).
A vízben átélt majdnem halálomról nem szeretnék részletesen beszámolni. Maradjunk abban, hogy Max-nek hála túléltem. A balesetem után inkább úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Hive-be helyben lebegni is tudó repülő alkalmatosságot szerezni. Az egyik helybelinek hála kaptunk egyet, amivel visszamentünk, immár a levegőben, a szigethez. Kiderült az oszlopról, hogy egy gyík alakú szobrot tartalmaz, amibe két energianyaláb érkezik. A szobrot elimináltuk a szigetről majd felküldtük a hajóra további kivizsgálás céljából.
Visszatérve a Hive-ba kétfelé váltunk. Én zsarukánkkal követtem az egyik energianyalábot, ami a főtemplom egy (elvileg) átkozott szárnyába vezetett. A többieket értesítettük, majd erősítéssel együtt tovább folytattuk utunkat a már többször említett energianyaláb eredetének megtalálása céljából. Kis idő múlva egy teremben találtuk magunkat, ahol a helyi papok egy része már évszázadok óta egy bizonyos Bokrug ellen tart rituálékat. Egy kis kérdezősködés után kiderült, hogy ők a jófiúk, ezért megkértük a közelben állomásozó űrgárdista osztag néhány tagját, hogy nézze meg a másik energianyaláb kiindulási helyét, ami a bolygó holdján volt. Az űrgárdistáknak sikerült kiiktatniuk a forrást még a lehetséges katasztrófa megtörténte előtt.
Ezennel le is zárnám jelentésem
Regia Salomis
VI:
tisztelt felsőbb vezetőség!
"örömmel" jelentem hogy ez a küldetés kisebb nagyobb sikerrel teljesült
a feladat az lett volna (bár gondolom ezt mindenki tudja de azért elmondom), hogy egy háborús övezetben fedezzük fel és ha lehet pusztítsuk el a "mi" csapatainkat tizedelő, ködből támadó, ismeretlen eredetű lényeket.
ez addig rendben volt, hogy szálljunk le egy támaszponton ahol esélyes, hogy aznap jönnek újra próbálkozni de lehet hogy a másik kettő közül választanak célpontot. a középső bázist választottuk, ahol a csapathoz csatlakozott egy flame-hammer-es pap aki a barbárunkkal összehaverkodott (meg majdnem szereztünk egy lépegetőt is amit fém "testvér"ünk megjavított).
a várakozásokhoz híven éjjel támadtak. az én képességeimnek köszönhetően időben be tudtuk lőni az ellent és megszereztük a vezetést. a csata hevében sajnálatos módon elvesztettük a scum-unkat (khmm...ó hogy sajnálom khmm...) és a tech-atyát (na őt tényleg sajnálom). az ellenből is esett el pár (akik mostmár biztos kroot-ok voltak). barbárunk még egy szemmel is tóúlélte, a zsarunkról meg semmi hír, merre lehet.
üdvözlettel
Regia Salomis
u.i.: a krokodilhoz semmi közöm hiába híresztelik azt
u.i.2.: ha eddig nem hallottak a krokiról akkor az előzőt tekintsék semmisnek